A magány egy olyan örök, mély emberi érzés, amiről már az ókorban is születtek művészeti alkotások. Azonban korunk individualizálódó, digitális eszközök által erősen meghatározott világának is egy meghatározó problémája. Ha a magányra gondolunk sokszor egy a városi körülmények között egyedül élő nyugdíjas bácsi, vagy néni jut eszünkbe, de a valóságban a probléma a legkülönbözőbb korú, földrajzi helyen élő és családi állapotú embereket is érinthet. Egy 2008-as kutatás szerint például az amerikaiak mintegy 20% -a, azaz 60 millió ember érzi magát magányosnak. (Cacioppo, 2008)

A magánynak ugyanakkor komoly testi és lelki egészségügyi hatásai is lehetnek. Például bizonyítottan növeli az agyvérzés és a szív és érrendszeri megbetegedések kialakulásának veszélyét. A kutatások eredménye szerint magasabb hidrokortizon szintet okozhat a testben, ami szorongáshoz, emésztési és szív problémákhoz, valamint alvászavarhoz is vezethet. Végül, de nem utolsósorban a magány akár az immunrendszerünket is gyengítheti, még náthásak is könnyebben lehetünk ilyenkor.

Lelki szinten a magány okozhat pesszimizmust, lelki fájdalmat, depressziót és antiszociális viselkedéshez vezethet, sőt öngyilkosságra is hajlamosító rizikó tényező. Gyakran afféle spirálként is működhet, ami magával sodor: a magányosság érzete miatt kicsit befordulunk, nincs kedvünk emberekhez kapcsolódni, amitől aztán még inkább magányosak leszünk.

Mi a magány és mi nem?

A Wikipédia „Lonliness” című cikke szerint a magány egy komplex és kellemetlen érzelmi reakció arra, hogy elszigetelődtünk. Tipikusan szorongásos érzéseket tartalmaz, amit a másokkal való kapcsolat hiánya, illetve a másokkal való kommunikáció hiánya okoz a jelenben és a jövőbe kivetítve. A magány azonban nem összetévesztendő az egyedülléttel, hiszen lehetséges úgy is magányosnak lenni, hogy nem vagyunk egyedül és úgy is egyedül lenni, hogy nem vagyunk magányosak. A magány és az egyedüllét kapcsolatát a következő magány-egyedüllét tengelyt bemutató ábrán :

  (Saját ábra: Vida Júlia, 2019. Ábra jelzések : 0-egyáltalán nem jellemző rám, 10- nagyon jellemző rám)

Amint az ábra is mutatja, ha a kapcsolataink minősége és mennyisége is rendben van, akkor lehet, hogy nem vagyunk sem magányosak, sem egyedül (bal alsó kocka), de az is lehet, hogy egyedül vagyunk és jól érezzük benne magunkat (bal felső kocka). Az, hogy mennyi egyedüllétre van szükségünk, illetve mi esik jól nekünk nagyon személyiségfüggő. Introvertált emberek például sokszor nem is tudnak létezni az egyedül töltött énidő nélkül.  Van olyan is, és ez is rendben van, akinek viszont nagyon nagy a társaságigénye, ő lehet, hogy szenvedni fog, ha valamilyen helyzetben egyedüllétbe kényszerül. Ha a tengelynek ebben a részében vagyunk, akkor különösen fontos jól ismernünk a saját társasági igényeinket, illetve a számunkra esetleg nem komfortos - túl sok vagy túl kevés kapcsolódási lehetőséget tartalmazó helyzetekkel való megküzdési képességeinket erősíteni.  Az is előfordulhat, hogy ritkán vagyunk egyedül és mégis magányosnak érezzük magunkat (jobb alsó kocka). Ekkor érdemes megvizsgálni a kapcsolataink minőségét és azt, hogy mi az oka annak, hogy hiányérzetet élünk meg.

Okok

A magány lehet rövidebb ideig, külső okok miatt fennálló állapot, vagy az is elképzelhető, hogy hosszabb ideig tartó mély belső állapotról van szó. A kettő akár egybe is eshet és akkor egymást fel is erősítheti.

Néhány tipikus ok, illetve helyzet, ami a magányt kiválthatja:

1. Ha nincs párunk. Különösen a szakítás vagy válás, esetleg haláleset utáni krízisben lehet meghatározó élmény a magány, mivel erős a gyász okozta fájdalom, ami magunkba zár. A másik magányba vivő helyzet lehet, ha már régóta nincs párunk pedig szeretnénk.
2. Ha egyedül dolgozunk, vagy nincs jó kapcsolatunk a kollégáinkkal. A legtöbb időt a munkahelyünkön/ munkával töltjük, nem mindegy ez milyen emberi környezetben történik.
3. Ha elköltözünk egy új városba, vagy országba. Ilyenkor ott kell hagyjuk a kapcsolati hálónkat és újat építeni általában a nulláról, sőt esetleg beilleszkedni egy számunkra idegen kultúrában. Amíg ezzel a helyzettel megküzdünk könnyedén érezhetjük magunkat magányosnak.
4. Egy fontos személy elvesztése, akár családtagról, barátról van szó, hasonlóan magányos helyzetbe hozhat minket, mint az egyes pontban említett szakítás/válás, még akkor is ha eközben van párunk.
5. Gyerekkori trauma. Ha gyermekkorunkban sokat magunkra hagytak minket a szüleink, nem kaptuk meg azt amire szükségünk volt, pláne, ha épp ellenkezőleg sok bántásnak voltunk kitéve akkor lehetséges, hogy egy korai időszakban mély magányérzetet éltünk át és ezt vittünk magunkkal tovább a felnőtt évekbe. Ilyenkor a magányérzet egy állandó alapélményünk lehet, amin a minőségi kapcsolódások javíthatnak, az átmeneti magányt okozó helyzetek viszont ronthatnak.

Mit tehetünk a magány ellen?

Íme néhány jó tanács a magány ellen:

1. Az első, amit tehetünk, hogy igyekszünk megérteni, hogy miért vagyunk magányosak és ez milyen hatással van ránk. Ebben sokat segíthet valamilyen önismereti módszer, terápia, ami a magányosságunk oldásához is elvezet.
2. A magányosság egyik legjobb ellenszere az öngondoskodás, amikor ránézünk arra, hogy mi az, amire szükségünk van és amit meg tudunk adni magunknak az életünk különböző területein. Ez nem más, mint a cselekvő önszeretet, ami azért is segít mert a kontrollérzetünket növeli, amit a magányérzet általában csökkent.
3. Ha keresünk egy megtartó, jól működő közösséget, ahova be tudunk kapcsolódni. A legkönnyebb egy az érdeklődésünk, hobbink mentén szerveződő rendszeresen találkozó csoportot, klubot keresni, amiben szívesen vagyunk aktívak és szimpatizálunk a többi taggal. Ilyenkor adjunk időt az egymás megismerésére és igyekezzünk nyitottak lenni az új emberekre.
4. Ha keressük ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal a mélyebb/gyakoribb kapcsolódás lehetőségét. Teremtsünk lehetőséget a találkozásra olyanokkal, akikkel keveset kapcsolódunk, de szeretnénk többet pl.: hívjuk meg régi barátainkat vagy egy szimpatikus kollégánkat egy kávéra. Keressük az örömforrást jelentő közös élményeket a szeretteinkkel, illetve teremtsünk lehetőséget a mélyebb beszélgetésre, ahol az érzéseinket is meg tudjuk egymással osztani.

Ha magányosnak érzed magad és ennél több segítségre lenne szükséged, akkor várlak szeretettel, jelentkezz be hozzám egyéni konzultációra vagy a magányoldó csomagomra: https://errevanazelore.blog.hu/2019/08/28/dolgozz_velem_755  

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Loneliness

Cacioppo, John; Patrick, William, Loneliness: Human Nature and the Need for Social Connection, New York : W.W. Norton & Co., 2008. ISBN 978-0-393-06170-3. Science of Loneliness.com Archived 1 September 2008 at the Wayback Machine