"Nem akartam, hogy elbízd magad, mire felnősz" - mondta anyám, sok-sok évvel ezelőtt, amikor egyszer megkérdeztem, ugyan miért nem dicsért meg soha szinte semmiért, miért nem adott pozitív visszajelzést, amikor még gyerek voltam, ellenben, ha hibát követtem el, azt mindig szóvá tette.

Nemrég részt vettem Vida Júlia permakultúrás coach évtervezőjén, és egy ponton azt a feladatot kaptam tőle, hogy írjak össze magamról tíz jó tulajdonságot. Nem túl fejlett önbecsüléssel, nekem ez nem volt könnyű feladat, sok gondolkodás után sikerült nyolcat összegyűjtenem, de itt megakadtam, és fejtörve rágtam a tollam végét egy darabig. Végül a páromhoz fordultam: 

- Tudnál rólam mondani két jó tulajdonságot? 

- Ohh - hangzott a meglepődött válasz, kissé gyanakvó, értetlen, zavart arckifejezéssel kísérve. Majd pár perc múlva, nevetve, mint aki egy jó viccel szeretné elütni a dolgot, vagyis eltolni magától a kellemetlen feladatot: 

- Áh, nem akarom, hogy elbízd magad. 

Mintha fejbekólintottak volna. Több évtizedes távlatból ugyanaz a válasz. Amellett, hogy eléggé fájt, hogy pont a párom nem tud rólam két jó tulajdonságot csak úgy kapásból, kedvesen mondani, még dühöt is éreztem. És talán nem is csak a felnőtt énem érezte ezt a fájdalmat és a dühöt, hanem a kislány, legbelül, akinek ezen a téren súlyos hiányosságai vannak. Amelyek - már teljesen nyilvánvaló - kihatnak a felnőtt életére is … 

Másnap reggel, kávézás közben, a friss levegőn, miközben a madarak csivitelve jelezték, hogy nincs már messze a tavasz, és ehhez illő, fűszeres illatokat hozott a szél valahonnan, elgondolkodtam ezen a kifejezésen, amit - tudom - nem kizárólag én kaptam meg gyerekként, hanem sok korombeli is, ha nem is pont ebben a formában. 

“Nem akarom, hogy elbízd magad” - ízlelgessük kicsit. Vajon mi történik egy gyerekkel, ha “elbízza” magát, vagyis úgymond “túl sok” pozitív visszajelzést, dicséretet kap? Mit jelent, hogy elbízza magát? Mivé válik az, aki elbízza magát? 

Maga a szó gondolom, a bizalomból származik, az “el” benne jelzi a túlzást. Tehát valaki, akinek túl sok bizalma van saját magában. Hova vezet ez? 

Nézzük előbb a túlzás nélkül. Akinek bizalma van magában, tehát gyerekkorában ez kifejlődhetetett benne, mert erre “nevelték”, az például bátran belefog bármibe, mert hiszi, hogy képes rá. Nem fogják vissza belénevelt korlátok, csökkentértékűség érzése, a hiedelem, hogy ő nem elég jó. Simán megpályáz egy állást, kimutatja, ha tetszik neki valaki, nem ragad bele méltatlan helyzetekbe, sem munkahelyen, sem bármilyen kapcsolatban, mert egyszerűen tudja, hogy az nem méltó hozzá. Erre mondjuk, hogy van tartása, és ezt egyszerűen a kisugárzásából érezni lehet. Meglép bármilyen kockázatosnak tűnő lépést, tesz azért, hogy megvalósuljanak az álmai, nem éri be akármivel, mert bízik magában, mert hiszi, hogy képes rá. Persze, érik kudarcok. Nem sikerül egy álláspályázat, elhagyja a kedvese, nem jön be annak, akit megszeret, belebukik egy vállalkozásba. De ha elég erős benne a bizalom saját maga iránt, mert elég erősen “belénevelték”, akkor ezek az események nem küldik túlságosan padlóra. Persze, megéli a kudarccal járó érzelmeket, de aztán továbbmegy. A zsigereiben van a tanmese, hogy ha valaki a zöldségesnél körtét és cseresznyét vásárol, de almát nem, az nem azt jelenti, hogy az alma rossz, csak azt, hogy az illető nem szereti az almát - tehát az almáról semmit nem tudtunk meg, nem lett sem jobb, sem rosszabb, mint amilyen. És ezzel el is jutottam oda, hogy van-e értelme annak, hogy túl sok a magamba vetett bizalom. 

Az “elbízta magát” kifejezést ugye másképp “beképzeltnek” szoktuk nevezni. A beképzeltek meg ugye “rossz emberek”, bántják a többieket, és “egyszer nagyon pórul járnak”. A beképzelteket nem szeretik az emberek. Talán ettől akartak megvédeni a szüleim? A beképzeltség miatti pofára esésektől? Vagy inkább attól féltek, ha “elbízom” magam, “rossz ember” leszek, aki eltapos másokat, és aki végül egyedül marad, mert senki nem marad, aki szereti? (De vajon mennyire szeretik azt, aki a kevés önbecsülése miatt saját magát is kevéssé szereti …?) Mert nyilván nem azért viselkedtek így, nem azért neveltek így, mert rosszat akartak nekem, ebben nem kételkedem. Nagy valószínűséggel ők is ezt látták, őket is hasonlóan nevelték, ez egy társadalmi beidegződés (is). De épp itt az ideje, hogy ezt újragondoljuk … 

Vajon mit szeretnénk, mi, szülők, milyen legyen a gyerekünk? Sikeres és boldog? Vagy olyan, aki szépen simul másokhoz, mindig ő enged (uhh, hányszor hallottam, hogy tegyem ezt!), nem bánt másokat, sőt, mások érdekeit a sajátja elé helyezi, mert az olyan … jó? Azért jár valami “jutalom” végül? Tehát inkább legyen "jó" felnőtt a gyerekből, mint ... boldog? “Hát, istenem, szegény, nem igazán sikerülnek a dolgai, de legalább kedves, szerény ember … “ Ez kinek jó …? 

Amúgy ismerek olyanokat, akik gyerekként kicsit “beképzeltek” voltak, mármint, a szüleim mércéje szerint, valójában egyszerűen csak magabiztosak voltak. Igen, tudtak nemet mondani, megmondták, ha valamit nem akartak. Igen, nem helyezték a saját érdekeiket mindig a többieké után. Nem estek zavarba egy dícsérettől, tudták kezelni, hiszen természetesnek vették, hogy az jár nekik, ha valamit jól csináltak. Most felnőttek, és köszönik szépen, jól vannak. Mármint összességében, nagyjából, mert nyilván küzdenek ők is mindennel. Én a felnőtt életemet nagyjából úgy éltem - mostanában döbbenek rá -, hogy igyekeztem mindig jófej lenni, nehezen mondtam nemet, fontos volt, hogy másoknak kedvére tegyek akár a saját rovásomra is. Nem jött a beígért “jutalom”. Sőt. A szerelmeim például elhagytak, mást választottak, aki nem volt annyira másokért-tevő “jófej”, mint én. Ilyenkor tudtam haragudni erre a buta mintára - na, jó, most is tudok -, hiszen hiába feletem meg ennek az elvárásnak, senki nem méltányolta. ja, amúgy gyerekkoromban sem. Valójában nem az határozza meg a boldogságodat, hogy mennyire vagy “jó” ember másokkal szemben, főleg azon az áron, hogy magaddal meg rosszul bánsz, hogy mindig te vagy az utolsó saját magad számára .. 

Biztos vagyok benne, hogy azok, akiknek egészséges bizalmuk van saját magunk iránt, amellett, hogy képesek végül megteremteni a saját boldog életüket, nagyon kedves, szeretetteljes emberek is egyúttal másokkal szemben. Hiszen mivel erős a hitük magukban, nem hiánymotiváltak, így hát nincs is szükségük kompenzációra, és ezért nem vesznek elégtételt a környezetükben élő embereken. Így hát, mivel nincs félnivalóm attól, hogy “rossz emberré” válok, ha elkezdek bízni magamban, a saját boldogságom érdekében muszáj elindulnom ezen az úton. Nem könnyű, hiszen több hiedelmet is fel kell fedeznem, és meg kell változtatnom magamban. De ezt fogom tenni … 

- Anya, nézd, sikerült egyedül felhúzni a csizmámat! - hallom egyszer csak a 3 éves kisfiamtól, aki már ott áll az ajtóban, boldog, ragyogó mosollyal az arcán. Büszke magára. De hát, miért is ne lenne az? 

-Ügyes vagy kisfiam, nagyon ügyes vagy! - mondom neki, és őszinte, örömteli mosollyal ölelem meg. 

-Tudom - mondja ő magabiztosan.

Csöppet sem félek, hogy elbízza magát. Sőt. Bízza csak el …

Szerző: Forrai Mária Melinda 

Ha megérint a szöveg, úgy érzed téged is hasonló dolgok akadályoznak abban, hogy teljes életet élj, keress meg és dolgozzunk rajta! 

Részletek:https://errevanazelore.hu/dolgozz-velem/

A magány egy olyan örök, mély emberi érzés, amiről már az ókorban is születtek művészeti alkotások. Azonban korunk individualizálódó, digitális eszközök által erősen meghatározott világának is egy meghatározó problémája. Ha a magányra gondolunk sokszor egy a városi körülmények között egyedül élő nyugdíjas bácsi, vagy néni jut eszünkbe, de a valóságban a probléma a legkülönbözőbb korú, földrajzi helyen élő és családi állapotú embereket is érinthet. Egy 2008-as kutatás szerint például az amerikaiak mintegy 20% -a, azaz 60 millió ember érzi magát magányosnak. (Cacioppo, 2008)

A magánynak ugyanakkor komoly testi és lelki egészségügyi hatásai is lehetnek. Például bizonyítottan növeli az agyvérzés és a szív és érrendszeri megbetegedések kialakulásának veszélyét. A kutatások eredménye szerint magasabb hidrokortizon szintet okozhat a testben, ami szorongáshoz, emésztési és szív problémákhoz, valamint alvászavarhoz is vezethet. Végül, de nem utolsósorban a magány akár az immunrendszerünket is gyengítheti, még náthásak is könnyebben lehetünk ilyenkor.

Lelki szinten a magány okozhat pesszimizmust, lelki fájdalmat, depressziót és antiszociális viselkedéshez vezethet, sőt öngyilkosságra is hajlamosító rizikó tényező. Gyakran afféle spirálként is működhet, ami magával sodor: a magányosság érzete miatt kicsit befordulunk, nincs kedvünk emberekhez kapcsolódni, amitől aztán még inkább magányosak leszünk.

Mi a magány és mi nem?

A Wikipédia „Lonliness” című cikke szerint a magány egy komplex és kellemetlen érzelmi reakció arra, hogy elszigetelődtünk. Tipikusan szorongásos érzéseket tartalmaz, amit a másokkal való kapcsolat hiánya, illetve a másokkal való kommunikáció hiánya okoz a jelenben és a jövőbe kivetítve. A magány azonban nem összetévesztendő az egyedülléttel, hiszen lehetséges úgy is magányosnak lenni, hogy nem vagyunk egyedül és úgy is egyedül lenni, hogy nem vagyunk magányosak. A magány és az egyedüllét kapcsolatát a következő magány-egyedüllét tengelyt bemutató ábrán :

  (Saját ábra: Vida Júlia, 2019. Ábra jelzések : 0-egyáltalán nem jellemző rám, 10- nagyon jellemző rám)

Amint az ábra is mutatja, ha a kapcsolataink minősége és mennyisége is rendben van, akkor lehet, hogy nem vagyunk sem magányosak, sem egyedül (bal alsó kocka), de az is lehet, hogy egyedül vagyunk és jól érezzük benne magunkat (bal felső kocka). Az, hogy mennyi egyedüllétre van szükségünk, illetve mi esik jól nekünk nagyon személyiségfüggő. Introvertált emberek például sokszor nem is tudnak létezni az egyedül töltött énidő nélkül.  Van olyan is, és ez is rendben van, akinek viszont nagyon nagy a társaságigénye, ő lehet, hogy szenvedni fog, ha valamilyen helyzetben egyedüllétbe kényszerül. Ha a tengelynek ebben a részében vagyunk, akkor különösen fontos jól ismernünk a saját társasági igényeinket, illetve a számunkra esetleg nem komfortos - túl sok vagy túl kevés kapcsolódási lehetőséget tartalmazó helyzetekkel való megküzdési képességeinket erősíteni.  Az is előfordulhat, hogy ritkán vagyunk egyedül és mégis magányosnak érezzük magunkat (jobb alsó kocka). Ekkor érdemes megvizsgálni a kapcsolataink minőségét és azt, hogy mi az oka annak, hogy hiányérzetet élünk meg.

Okok

A magány lehet rövidebb ideig, külső okok miatt fennálló állapot, vagy az is elképzelhető, hogy hosszabb ideig tartó mély belső állapotról van szó. A kettő akár egybe is eshet és akkor egymást fel is erősítheti.

Néhány tipikus ok, illetve helyzet, ami a magányt kiválthatja:

1. Ha nincs párunk. Különösen a szakítás vagy válás, esetleg haláleset utáni krízisben lehet meghatározó élmény a magány, mivel erős a gyász okozta fájdalom, ami magunkba zár. A másik magányba vivő helyzet lehet, ha már régóta nincs párunk pedig szeretnénk.
2. Ha egyedül dolgozunk, vagy nincs jó kapcsolatunk a kollégáinkkal. A legtöbb időt a munkahelyünkön/ munkával töltjük, nem mindegy ez milyen emberi környezetben történik.
3. Ha elköltözünk egy új városba, vagy országba. Ilyenkor ott kell hagyjuk a kapcsolati hálónkat és újat építeni általában a nulláról, sőt esetleg beilleszkedni egy számunkra idegen kultúrában. Amíg ezzel a helyzettel megküzdünk könnyedén érezhetjük magunkat magányosnak.
4. Egy fontos személy elvesztése, akár családtagról, barátról van szó, hasonlóan magányos helyzetbe hozhat minket, mint az egyes pontban említett szakítás/válás, még akkor is ha eközben van párunk.
5. Gyerekkori trauma. Ha gyermekkorunkban sokat magunkra hagytak minket a szüleink, nem kaptuk meg azt amire szükségünk volt, pláne, ha épp ellenkezőleg sok bántásnak voltunk kitéve akkor lehetséges, hogy egy korai időszakban mély magányérzetet éltünk át és ezt vittünk magunkkal tovább a felnőtt évekbe. Ilyenkor a magányérzet egy állandó alapélményünk lehet, amin a minőségi kapcsolódások javíthatnak, az átmeneti magányt okozó helyzetek viszont ronthatnak.

Mit tehetünk a magány ellen?

Íme néhány jó tanács a magány ellen:

1. Az első, amit tehetünk, hogy igyekszünk megérteni, hogy miért vagyunk magányosak és ez milyen hatással van ránk. Ebben sokat segíthet valamilyen önismereti módszer, terápia, ami a magányosságunk oldásához is elvezet.
2. A magányosság egyik legjobb ellenszere az öngondoskodás, amikor ránézünk arra, hogy mi az, amire szükségünk van és amit meg tudunk adni magunknak az életünk különböző területein. Ez nem más, mint a cselekvő önszeretet, ami azért is segít mert a kontrollérzetünket növeli, amit a magányérzet általában csökkent.
3. Ha keresünk egy megtartó, jól működő közösséget, ahova be tudunk kapcsolódni. A legkönnyebb egy az érdeklődésünk, hobbink mentén szerveződő rendszeresen találkozó csoportot, klubot keresni, amiben szívesen vagyunk aktívak és szimpatizálunk a többi taggal. Ilyenkor adjunk időt az egymás megismerésére és igyekezzünk nyitottak lenni az új emberekre.
4. Ha keressük ismerőseinkkel, barátainkkal, családtagjainkkal a mélyebb/gyakoribb kapcsolódás lehetőségét. Teremtsünk lehetőséget a találkozásra olyanokkal, akikkel keveset kapcsolódunk, de szeretnénk többet pl.: hívjuk meg régi barátainkat vagy egy szimpatikus kollégánkat egy kávéra. Keressük az örömforrást jelentő közös élményeket a szeretteinkkel, illetve teremtsünk lehetőséget a mélyebb beszélgetésre, ahol az érzéseinket is meg tudjuk egymással osztani.

Ha magányosnak érzed magad és ennél több segítségre lenne szükséged, akkor várlak szeretettel, jelentkezz be hozzám egyéni konzultációra vagy a magányoldó csomagomra: https://errevanazelore.blog.hu/2019/08/28/dolgozz_velem_755  

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/Loneliness

Cacioppo, John; Patrick, William, Loneliness: Human Nature and the Need for Social Connection, New York : W.W. Norton & Co., 2008. ISBN 978-0-393-06170-3. Science of Loneliness.com Archived 1 September 2008 at the Wayback Machine

Az NBC 25 éve indult sorozata az egyik legnépszerűbb sitcom a világon, az utolsó epizódot csak az USA-ban 5,5 millióan nézték meg. És a Jóbarátok nemcsak egy generáció alapélménye volt, még most is az egyik leginkább nézett TV műsor.  Nemrég konkrét lázadás és aláírásgyűjtés tört ki, amikor az online tartalomszolgáltató Netflix le akarta venni a műsoráról. A találgatások, hogy vajon összejön-e még a 6 főszereplő sosem szűnnek meg és nemrégiben újra szárnyra kaptak, amikor a Rachel-t játszó Jennifer Aniston egy a többiekkel közös képet posztolt az Instagramján, amivel egyébként azonnal Guinness rekordot is döntött, mint a leggyorsabban ( 5 óra 16 perc alatt) 1 millió követőt összeszedő ember.

Bevallom én is mindig megnézek egy részt, ha éppen rosszkedvem van, pedig az összeset már többször láttam.

Vajon mi lehet a titka a sorozatnak mért imádjuk még most is ennyire? Biztos meg lehet válaszolni ezt a kérdést a médiatechnikai oldalról is, ez nem az én asztalom, de ami az emberi oldalát illeti, a Jóbarátok szerintem nagyon hiteles a harmincasok, de akár a negyvenesek problémáit, hétköznapi élethelyzeteit illetően is és sok olyan szituációt érint, amivel találkozunk/küzdünk ma is, még akkor is ha már a telefonjaink és a számítógépeink kicsit fejlettebbek mint az övéik voltak a 90-es évek végén, 2000-es évek elején. Ezeket a helyzeteket pedig sok emberséggel és kedves humorral oldja fel. Az egész sorozat alapja a hat főszereplő tűzön vízen át tartó barátságára alapul, szóval íme néhány gondolat arról, hogy:

Mit tanultunk a Jóbarátoktól a barátságról?

1. Az igazán jó barátainkra lehet számítani jóban-rosszban. A sorozatot átszövik az olyan alkalmak, amikor a jóbarátok kisegítik egymást egy balszerencsés helyzetben, akkor is, ha ez nekik éppen igen kellemetlen. Egy ilyen például, amikor Ross-nak nincs hova mennie így Chandler-hez és Joey-hoz költözik. Ross nem éppen egyszerű lakótárs és ez konfliktushoz is vezet, de az egymás iránti lojalitás végül felülkerekedik és a rész végén mindhárman a Joey által kartondobozokból épített bunkiban mókáznak.

(Képfelirat: Haver, hagyd a hülye dumát és csinálj nekünk egy kis teát! Forrás: Joey Tribbiani Fan Art )

2. Rengeteget számít a barátaink, mint szövetségesek támogatása ahhoz, hogy előre lépjünk akár a karrierünkben, akár a magánéletünkben. Ebben is jeleskednek jóbarátaink, például Chandler éveken keresztül támogatja Joey színészi karrierjét pénzzel is, amikor Rachel úgy dönt állást keres közösen gyártják a kiküldendő önéletrajzokat.  Az amerikai szokás szerint a szerelmi életüket felpörgetendő többször igyekeznek összehozni egymást ismerőseikkel, akikkel azt gondolják, hogy barátjuk jó párosítás lehetne. Bár ez gyakran vicces kalamajkákhoz vezet Phoebe végül Joey segítségével így találja meg a jövendőbeli férjét Mike-ot.
3. Lehet egymást szeretni a gyengeségeivel együtt és persze szeretettel viccelődni ezeken. A sorozat végére minden néző betéve tudja, hogy Monica rendmániás, Chandler zavarában folyton viccel, Joey nőcsábász, Rachel divatmániás, Phoebe „bolond” hippi, Ross pedig dínó mániás kocka, de azt is, hogy ezek a dolgok mind rendben vannak, sőt erőforrássá is változhatnak, ha a hozzánk közel állók elnézik.

(Képfelirat balról jobbra: R: Képzeljétek mi történt ma a munkahelyemen! Ch: Egy dínó meghalt egy millió évvel ezelőtt? R: Mit szólsz inkább 65 millió évvel ezelőtthöz? Aztán mit szólsz ahhoz, hogy pssszt!! Forrás: Chandler Bing Fan Art)

4. Hasznos, ha meg tudjuk húzni a határainkat még a barátainkkal szemben is. Sokszor fordul elő, hogy a jóbarátok őszintén tudatják egymással, hogyha valami már túl sok, ezt már nem tudják megtenni egymásért, vagy valami zavarja őket és ettől javul a kapcsolatuk. Phoebe talán az, akinek ez a legjobban megy.

via GIPHY

(Képfelirat: Bárcsak tudnék segíteni, de nem akarok)

5. Mindenkinek más a megoldása arra, hogy lehet-e barátságból szerelem vagy fordítva. A sorozat egyik központi szála Chandler és Monica párkapcsolata, akik a negyedik évad végén összejönnek Londonban. Kapcsolatuk szépen lépésről lépésre fejlődik érett, stabil társkapcsolattá, amiben rengeteget segít az, hogy egy jó barátságra épül. Fordítva már nehezebb, de nem lehetetlen, ezt tanúsítja Ross és Rachel története, akik először összejönnek, majd szakítanak, majd ismét összejönnek, majd… Bár a sorozat végére egy pár lesznek érdemes megfigyelni, hogy milyen sokszor képesek jóbarátként és támogatóan viselkedni egymással akkor is, mikor nincsenek épp együtt. Ugyanakkor Monica és Richard egy mély párkapcsolat után bár megpróbálnak nem tudnak barátkozni. Joey és Rachel pedig hiába szeretnék barátságukat szerelembe fordítani, be kell látniuk, hogy ez nem megy. És mindegyik verzió rendben van.
6. A barátok akár a családot is helyettesíteni tudják, ha arra van szükség. Az amerikaiak fontos ünnepét a Hálaadást, például rendszeresen együtt töltik, Monica főz, együtt vacsoráznak. Az egyik ilyen alkalommal, úgy tűnik ez nem jön össze, mert mindenkinek más programja van, de ezek a programok balul sülnek el és mégis mindenki a közös vacsin landol. Ekkor meg is fogalmazódik, hogy mennyire örülnek, hogy itt vannak egymásnak és így tulajdonképpen nem is bánják, hogy nem sikerültek a külön programjaik. Arra isznak, hogy ez továbbra is így legyen.

(Képfelirat: Igyunk egy vacak Karácsonyra és szar Új évre! Forrás: friends_fests)

7. Ha a közeli barátaink élethelyzete változik az változást hoz a mi életünkbe is, és ezt nem biztos, hogy könnyű kezelni a feleknek. Érdemes ilyenkor meggyászolni, ami eddig volt és támogatni egymást az új fejezet megkezdésében, illetve biztosítani a másikat, hogy nem veszítjük el egymást, csak változnak dolgok a kapcsolatunkban. Ez történik mikor Rachelnek el kell költöznie Monica albérletéből mert Monica összeköltözik Chandler-rel. Rachel először tagadásban van a változással, de végül Monica hatására szembenéz vele és kiderül, hogy mindkettőjüknek érzelmileg nehéz, de együtt fel tudják dolgozni a helyzetet.

Ha magányos vagy, vagy úgy érzed a barátságaid nem úgy alakulnak, mint szeretnéd várlak szeretettel, jelentkezz be hozzám egyéni konzultációra vagy a magányoldó csomagomra: https://errevanazelore.blog.hu/2019/08/28/dolgozz_velem_755  

Ez egy olyan megosztó kérdés, amely szinte minden korosztályt foglalkoztat.

Sok-sok embert, főleg nőneműeket, minden bizonnyal az apukája vagy mondjuk a nagymamája, esetleg valamelyik mindent megmondó női magazin idejekorán figyelmeztette, hogy ezt aztán sose ne tegye, mert azonnal könnyűvérű nőnek minősítik (avagy férfiak esetében "csak azt akarja") és így aztán esélye sem lesz arra, hogy a partnere a folytatásra akárcsak gondoljon is, bárhogyan is sikerült az este, illetve az éjszaka.

A másik oldalról, a kicsit progresszívabban gondolkodók állítják, hogy de menjünk csak bele, hiszen ez itt a 21. század és minél előbb "kipróbáljuk egymást" annál jobb, aki meg nem akar semmit az később sem fog. A mostani azonnalderögtönmindent fastromance Tinder kultúra és a jól működő kémia hatására fészkelődő hormonjaink is inkább ezt az utóbbi verziót támogathatják.  

Aztán van a szenvedélypárti vélemény miszerint adjuk csak át magunkat a lángolásnak mert az az igazi élet, ezt a rózsaszín képet gyakran festik elénk az amerikai romantikus komédiák. Gondoljunk csak a Holiday-re, amiben Jude Law szinte instantice beleszeret Cameron Diazba egy éjszaka után, vagy Richard Gere-re, aki a Micsoda nőben megvásárolja Julia Roberts bájait egy éjszakára, aztán másnap már egy hétre marasztalja, végül meg egy életre.

( A kép forrása: www.whosdatedwho.com)

Tőlem aztán igen messze áll a konzervatív gondolkodás és nem zárom, ki, hogy van, akinek a rögtön ágyba bújás is működik, Ha azonban tudod magadról, hogy érzékeny vagy és/vagy hosszú távú párkapcsolatot keresel, akkor érdemes várni. A szex az első randin ugyanis kockázatos lehet a következő okok miatt:

1. Habár még nem ismeritek egymást, hirtelen nagyon közel kerültök. Van, akinél úgy megy ez, hogy a test, csak a test dolga, de sokaknak az bizony a lelkét is megérintheti. Ennek többféle hatása lehet. Felébreszthet érzelmeket a másik iránt, amik nem feltétlenül tartósak, esetleg ijesztően mélyek hirtelen, vagy nem ugyanazt az a mélységet érik el a két félnél. Ráadásul a testben mélyebb, akár traumatikus emlékek is tárolódnak, amelyek szex hatására feljöhetnek. Nem biztos, hogy ebben a helyzetben, amikor még nincs meg a lelki intimitásnak az a szintje köztetek, akár te, akár a másik fél ezt megfelelőképpen tudja kezelni.
2. Nincs idő arra, hogy tisztázzátok, hogy ki mit szeretne és mik az igényei. Amikor a hormonok viszik az agyat elfelé nagyon nehéz arról beszélni őszintén, hogy most akkor ez egy egyéjszakás kaland-e vagy mi, vagy egyáltalán milyen kapcsolatra vágytok. Így könnyen megeshet, hogy már a szex után derül ki, hogy máshonnan jöttök és másfelé tartotok.
3. Az előző pontból az is következik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy olyan jól sikerül az a szex. Még nem ismeritek egymást és esetleg kicsit zavarban is vagytok és az első éjszaka hevében és zavarában igazán nehéz tud lenni kommunikálni arról, hogy ki mit hogyan szeret. Ez pedig elriaszthatja a feleket egy következő alkalomtól, pedig lehet, hogy akkor már sokkal jobban menne.

Ha valamelyik a három pont közül igaz, akkor már könnyű azt érezni, hogy valami itt nem stimmel és menekülőre fogni a dolgot, sőt esetleg kimagyarázni a helyzetet a nemi sztereotípiákhoz kapcsolódó klisék valamelyikével. Akkor lehet, hogy valami értékeset vesztünk el, avagy könnyen sérülhetünk. Az pedig nem hat jól a társkereső énünkre és visszavethet minket az utunkon.

 Ha több támogatásra, illetve változásra lenne szükséged a társkeresésben, akkor szeretettel várlak. 

Nézd meg a bombabiztos társkereső csomagomat, vagy jelentkezz a most akciós egyéni konzultációmra: https://errevanazelore.blog.hu/2019/08/28/dolgozz_velem_755

Elérhetőségek: https://errevanazelore.blog.hu/2019/08/28/elerhetosegek_551

Mert akár jól, akár kevésbé jól érezted magad a kapcsolatodban a szakítás (és különösen ha elhagytak)bizony egy krízis, ami erős hatással van az emberre és esetleg sír éjjel-nappal, nyugalmat erőltetve magára menetel a mindennapokban, vagy akár a barátaival leissza magát minden este. Mindenki másképp reagál, de az valószínű, hogy belül cefetül érezzük magunkat ilyenkor, mikor durván beüt a veszteség. A fájdalom őrjítő lehet. Sokan még drogelvonóhoz is hasonlítják, olyan erős lehet a sóvárgás ilyenkor a másik érintése, hangja a megszokott közös rutinok után. Lehet, hogy még a kávéfőzőről is ő jut eszedbe? A youtube tele van számokkal, amit együtt hallgattatok? Lehet, hogy minden átmenet nélkül egyszer csak olyan dühös leszel rá, hogyha ott lenne leüvöltenéd a fejét? Máskor "csak" iszonyúan magányos vagy nélküle? Rengeteg erős és nehéz érzelem lehet ilyenkor benned, amikkel nehéz megküzdeni.De nincs itt a világvége! Ilyenkor is van, amit megtehetsz, azért, hogy kicsit jobban érezd magad és elindulj a gyógyulás felé. Néhány tanács arra vonatkozóan, hogy mit tudsz tenni közvetlenül, vagy nem sokkal a szakítás után.

1.Tedd el szem elől!

Próbálj eltüntetni a szemed elől mindent, ami rá emlékeztet. Ez különösen nehéz, a közösségi média korában, de nem lehetetlen! És természetesen nem arról beszélek, hogy dobj ki mindent. Csinálj egy nagytakarítást a lakásban, húzd át az ágyat, tedd el a rá emlékeztető tárgyakat a kamrába. A facebookon  "tarts nagyobb távolságot", vagy egy időre vedd le a barátaid közül. A barátait is vedd ki a hírfolyamodból. Tegyél meg minden olyat, amire szükséged van a komfortérzeted szempontjából, azonban nem romboló jellegű a másikra vagy annak barátaira nézve.

Ha van erre lehetőség, az a legjobb, ha legalább egy ideig nem beszéltek az exxel. Legjobb, ha ebben meg is tudsz egyezni vele, de ha ez nem sikerül, hozz magadban erről egy döntést. Azután törekedj arra, hogy tartsd is ezt a kommunikációs szünetet. Ha azonban egyszer ez alatt az idő alatt mégis megcsörren a telefonod, vagy kicsúszik egy sms az ujjaid alól, az sem katasztrófa. Légy tisztelettel mindkettőtök feldolgozási folyamata felé és akkor ezek a pillanatok is jelenthetnek a számodra előrelépést abban, hogy jobb legyen.

2. Add ki magadból!

Mindenekelőtt jó ilyenkor legalább egy barátot találni, akinek elmesélheted a szíved fájdalmát. Ideális esetben többet is, hiszen ilyenkor a ventillálási kedv bennünk nagy, a befogadó fél kapacitása a meghallgatásra pedig véges. Ugyanakkor a barátok és különösen az, akiről tudod, hogy közel áll hozzád és megbízhatsz benne, hogy meg fog érteni hatalmas segítséget jelenthetnek ilyenkor. Ők a szövetségeseid, akiket ilyenkor arra is meg lehet kérni, hogy jöjjenek át egy este, ha magányosnak érzed magad, vagy csináljatok közös programot, ami egy kicsit eltereli a figyelmedet. 

Olyasmi is segíthet azonban, amihez nem kellenek feltétlenül a barátok. Bármilyen sport, amit szívesen csinálsz segíthet kiadni a feszültséget és feltölteni a szervezeted boldogsághormonokkal. Ha szeretsz a természetben sétálni, menj ki és ölelgess meg néhány fát. Menj fel egy hegyre és kiabálj le. Hallgass meg mindennap néhány olyan zeneszámot, ami segít. Írd le az érzéseidet. Tapasztald meg, hogy mi az ami segít megkönnyebbülni a lelkednek.

Professzionális segítőhöz (coachhoz, pszichológushoz stb.) fordulni ilyenkor különösen indokolt lehet. Egy jó segítő szakember, nagyon megerősítő lehet és megkönnyítheti a számodra a feldolgozást és az újrakezdést is.

3. Menj közösségbe, kapcsolódj!

A veszteség elkülöníti az embert, ezért ilyenkor érdemes egy kis plussz energiát befektetni azért, hogy kapcsolódj másokkal. Menj el egy táborba, kirándulóklubba, iratkozz fel önkénteskedni, keress fel régi barátokat stb. Keress akár olyanokat, akik szintén nemrég szakítottak, olyanokkal beszélgetni, aki hasonló cipőben járnak mint te, velük kapcsolódni nagyon értékes és felszabadító élmény lehet.

4. Csinálj bármi olyat, amit nagyon szeretsz!

Menj el masszázsra, a kedvenc együttesed koncertjére, fizess be egy utazást, menj el egy moziba. Bármi, amiről tudod, hogy csalhatatlanul flow érzésbe visz óriási segítség lehet. Ha kell és lehetséges vegyél ki pár nap szabadságot. Légy jó fej és gondoskodó magaddal, ilyenkor van a legnagyobb szükséged az önszeretetre,  mégha ez nehéznek is tűnik.

5. Kezdj valami újba!

Ezer éve szerettél volna megtanulni gitározni, olaszul, salsázni, venni egy macskát stb. de nem volt rá időd? Esetleg az exed nem örült volna neki? Akkor most itt az idő!Ez egy olyan időszak, amikor újra kell építsd magad körül a világot a volt kedvesed nélkül. Új tevékenységek új világokat nyithatnak meg a számodra és új oldaladról ismerheted meg magadat is. A régi szokásokat, rutinokat felülírhatják az újak.

6. Tégy meg mindent azért, hogy tudj pihenni!

Alvás, alvás, alvás! Tégy meg mindent azért, hogy sikerüljön kipihenned magad az éjjel. Feküdj le idejében, igyál egy nyugtató teát, jógázz, meditálj, csinálj mindfullness gyakorlatokat, kapcsolj be altató zenét. Figyeld meg magad, hogy mi az ami segít és cselekedj aszerint, mert ha kipihenten tudsz nekiindulni a napnak az már félsiker.

7. Ne felejtsd el, hogy ez csak egy átmeneti állapot!

Még ha a világ most sötétnek is tűnik, ne feledd, hogy minden elmúlik egyszer, így a gyász is. Légy türelemmel és tudatosítsd magadban, hogy ez egy átmeneti állapot. Ha megengeded magadnak, hogy végigmenj a gyász fázisain (lásd a képen), akkor egyszercsak túlleszel rajta és hamarosan újra egészséges lélekkel folytathatod az életed és kereshetsz egy új kapcsolatot. Minden nehézség, amivel megküzdöttél gazdagabbá tesz.

A gyász fázisai:

(Balról jobbra: sokk, tompaság, tagadás, érzelmi kitörések, harag, félelem, keresések, szétesés, pánik, bűntudat, magány, elszigeteltség, depresszió, újrekezdési problémák, új kapcsolatok, új erősségek, új minták, remény, megerősödés, segítés másoknak)

Egyszer volt, holnemvolt egy jó barátnőm, nevezzük Piroskának, akinek a következő volt a története:

Szingli volt még harminc(öt) felett is és bár szép is volt meg okos is és randizgatott is (akár egyszerre több férfival), de a párkapcsolat sehogyan sem akaródzott neki összejönni. Végeérhetetlen lelki elemzések során próbáltunk rájönni, hogy mi is lehet ennek az oka. Ami egy idő után tisztán látszott, az az volt, hogy az aktuális jelölt mindig valami jól fejlett problémát prezentált Piroskának, aki be is kapta a horgot és megpróbált problémamegoldani, de mindenesetre nagyon megérteni a szegény férfit, miközben saját magát készségesen háttérbe szorítva várt arra, hogy eljön majd az ő ideje. Vagyis Piroska, Rácz Zsuzsa közkedvelt bestselleréből csent kifejezéssel élve full terézanyu üzemmódba kapcsolt. Kapni túl sokat nem kapott, de adott mint a gép. A probléma vagy megoldódott vagy nem, de Piroska ideje sosem jött el. Közben persze szegény lány fülig szerelmes is lett és a végén összetört szívvel távozott, az igazából be sem teljesült kapcsolat(kezdemény)ből. A férfi pedig sokszor megerősített egóval és ép szívvel "dalolva" lépett tovább.

Piroskának persze mondta minden barátja, még jóindulatú segítői is, hogy hagyja már ezt abba, sőt, maga is egy idő után erre a következtetésre jutott, de az ördögi kör mégis mindig megismétlődött az életében. Ez ugyanis csak egy látszólag egyszerű ügy, valójában sokrétű és nehéz. Én Terézanyu szindrómának neveztem el. Nézzünk akkor rá kicsit mélyebben, hogyan működik terézanyu:

Terézanyu kedvenc terepei:

Milyen esetekben akarja terézanyu megmenteni a férfiakat? Az alábbiak a leggyakoribb problémák, amiket a kiszemelt férfiak tudnak prezentálni, mellette pedig láthatjátok a terézanyu üzemmódban működő nő rejtett hipotézisét, vagyis, hogy mi a csali. 

- a férfi depressziós, el van veszve, kallódik (hipotézis: mellettem majd rájön mi a boldogság/élete értelme)

- az előző durvább verziója, a férfinak konkrét személyiségzavara van (hipotézis: majd én meggyógyítom)

- nem bír elköteleződni és a legyet is röptében (hipotézis: mellettem majd megállapodik)

- boldogtalan párkapcsolatban/házasságban él (hipotézis: értem majd kilép belőle és mellettem megtapasztalhatja a boldog párkapcsolatot)

- munkamániás (hipotézis: mellettem majd leszokik róla és kiegyensúlyozottabb életbe kezd)

-meg nem értett zseni(hipotézis: majd én megértem, a csodáló szememen keresztül mások is elismerik)

A folyamat, azaz Terézanyu in action:

Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy mi történik ilyenkor a tranzakcióanalízis drámaháromszögét hívjuk segítségül:

Nézzük meg Piroska példáján keresztül. Arról van szó, hogy Piroska a terézanyuskodás során mindig beleáll a Megmentő szerepébe: vég nélkül ápolja a férfi lelkét, megoldásokat keres neki, miközben cserébe nem vár szinte semmit. A férfi persze Áldozat szerepben darvadozik ("én olyan szerencsétlen vagyok"). Ezt persze nem lehet örökké csinálni, valamelyik fél előbb utóbb átmegy az Üldöző szerepébe(pl.: a férfi szakít) a másik pedig az Áldozatéba (pl.:Piroska: "dehát én csak jót tettem vele, nem ezt érdemlem"). Esetleg ezeket a szerepeket egy darabig cserélgetik, ugyanis a drámaháromszög lényege, hogy a szerepek változhatnak aszerint, hogy melyik pozícióban kapja az ember a legnagyobb nyereséget, vagyis a világképe megerősítését (pl.: Piroska Üldözőként: "szemét disznó férfi"). A a játszma során folyamatos a hatalmi eltolódás is, a felek között nincs egyenrangú interakció és igazából ez az, ami nagyon kellemetlenné teszi, vagy ahogy az Piroskánál gyakran történik, meg is öli a kapcsolatot.

Gyakori okok/hajlamosító tényezők a terézanyusodásra:

1, Azt hiszem bizton lehet állítani, hogy a legerősebb hajlamosító tényező az önbizalomhiány. Ha valakinek az önértékelése nincs a helyén akkor könnyedén lehetnek olyan hiedelmei, hogy nem elég jó, nem érdemeli meg, amire vágyik, nem szerethető stb. Innen könnyű terézanyu csapdájába esni, hiszen a Megmentőt azért szeretik, mert megment. Őőő izé vagy nem?

2, Rossz családi minta: Ha valakinek az édesanyja, esetleg a női felmenői hosszú sora mutatta azt a mintát, hogy a férfinek a nő vesse magát alá teljes mértékben, szolgálja ki, mert ez a dolga/így tudja megtartani(ennek lájtosabb vagy durvább verziói is lehetnek), akkor jó eséllyel tudattalanul ő maga is hordozza legalább egy részét ennek a programnak.Ráadásul a hagyományos társadalmi elvárások a női/férfi viselkedésről ennek egyes elemeire még rá is tudnak erősíteni. Terézanyu kontya alá ütött a gőz. 

3, (Kora) gyerekkori hiányok:  ha valaki gyermekkorában, különösen 1 éves kora előtt nem kapta meg a szükséges figyelmet, érintést, szeretetet stb. akkor ez felnőttkorában rossz kapcsolódási mintákhoz vezethet. Bizonyos szakemberek (Weinhold és Weinhold, 2008) szerint ez maga a  társfüggőség és hát ki lehetne ideálisabb terézanyu mint valaki, aki a másiktól függ.

4. Hazaviszed a munkád.Pszichológusok, szociális munkások és egyéb segítő fajta, gyakran találják magukat olyan helyzetben, hogy a magánéletükben is elkezdenek úgy viselkedni, mint ami már jól bevált nekik szakmai téren Annyira jól tudnak meghallgatni, empatizálni, kérdezni, tanácsot adni.... az, hogy a másik fél is ad-e bele annyit már lehet, hogy fel sem tűnik.(Ez olyanoknál is működik, akik nem segítő munkát végeznek, de csak azért mert pályát tévesztettek:)

Megoldás, avagy mi segíthet Piroskának?

Olyan egyenrangú kapcsolat létesítése, ami a szabad együttműködésen alapul.

Ehhez első körben hasznos lehet egy olyan férfi választása, akit nem kell megmenteni tehát: 1, alapvetően egyensúlyban van, ezalatt azt értem, hogy nincs olyan mértékű problémája, ami eleve lehetetlenné teszi, hogy beleadja magát a kapcsolatba. 2, a problémák megoldására jó megküzdési stratégiákkal rendelkezik. 

És mit tehetünk a kapcsolatunkban azért, hogy ne legyünk megmentők? Néhány tipp Weinholdéktól:

- Ne segíts a társadon, csak ha előre megállapodtatok róla (fokozottan ajánlott megkérdezni, hogy mit szeretne)

- Soha ne hidd el, hogy a másik tehetetlen, kivéve ha eszméletét vesztette :)

- Segíts a társadnak megtalálni a benne lévő megvalósító erőt

- Egy feladat megvalósítása során soha ne végezd el a szükséges munka több mint felét

- Ne tegyél semmi olyat, amit nem szeretnél megtenni és ezt mondd is ki

- Merd kimondani az igényeidet, merj kérni

Ha a poszt alapján úgy érzed te is gyakran esel a terézanyusodás csapdájába és ennél több, személyre szabottabb segítséget szeretnél gyere hozzám coachingba! https://facebook.com/errevanazelore

Hivatkozott irodalom:

Weinhold és Weinhold (2008) Törj ki a társfüggőségből!Casparus kiadó. Budapest.

Ha valamely területén az életednek úgy érzed, hogy mindig ugyanaz az ördögi kör ismétlődik, a coaching remek  lehetőséget nyújt arra, hogy mélyebben átlásd mi történik és segítséget kapj ahhoz, hogy kilépj belőle. Erikával a párkapcsolati játszmáit elemeztük egy általam a permakultúra design eszközrendszeréből(bőség spirál és eróziós spirál) adaptált módszer a játszma-spirál segítségével. Az igen jól sikerült közös munka után arra kértem Erikát, hogy írja le a tapasztalatait. Fogadjátok szeretettel nagyon őszinte és személyes beszámolóját:

"Onnan indult ez az egész, hogy egyszer belém hasított a felismerés: van valami közös azokban a férfiakban, akikhez vonzódom. Aztán arra is rájöttem, hogy bizonyos minták, viselkedések ismétlődnek a párkapcsolataimban, és bár nagyon sok értéket hordoznak magukban eddigi kapcsolataim, a kimenetük gyakran nem volt pozitív. Szerettem volna pontosan látni, hogyan épülnek egymásra az események, az egyes viselkedések részemről vagy a másik részről milyen reakciókat vált ki, és hogyan lehetne másképpen csinálni. Az elmúlt tizenegy év önismereti folyamatai során arra már rájöttem, hogy bár fontos felismerni, milyen minták, motivációk, szándékok állnak a döntéseink hátterében, de ez még sokszor nem elegendő ahhoz, hogy változtatni is tudjunk rajtuk. Nem feltétlenül látjuk, mi az, amitől legközelebb termővé fordítható egy addig terméketlen helyzet, hogy hol van az a belépési pont, ahol más irányba tudom terelni az események folyamatát. Nagyon egyszerű kérdések mentén segített Juli gondolkodni az eddigi párkapcsolataimon. Közös vonásokat, ismétlődő történeteket kerestünk, és nem annyira meglepő módon találtunk is. Lépésről lépésre haladva feltártuk, hogy mi történik a kapcsolat egyes szakaszaiban, és arra is ránéztünk, találok-e hasonló érzést vagy történést esetleg valamelyik korábbi életszakaszomnál, még a párkapcsolataim előtt Már számomra is mondhatni unalmas, mennyire visszavezethető minden az apám korai halálára. Annyit foglalkoztam már ezzel egyéni és csoportos terápiában. Mindig nyertem valami új megértést ezekből, egymásra épültek az információk, azt hiszem, e nélkül nem is jöhetett volna létre az az áttörés, amit a Julival való beszélgetésemkor éreztem. Két dolog vált nagyon tisztává számomra: nagyon hamar képes vagyok beleugrani egy kapcsolatba, ha azt érzem, megérint belül az illető, így nem hagyok időt magamnak arra, hogy megérezzem és jól definiáljam a határaimat a kapcsolatban, hiszen csak sodor és sodor a hév. Mivel nem jól szabom meg a határaimat, fel sem ismerem az igényeimet, így azokat kommunikálni sem tudom, és ez akkora belső frusztrációval jár, amely ha egyszer csak előtör belőlem, pusztító veszekedéseket eredményez. Ez aztán megteremt egy nagyobb távolságot, mondhatni határt szab, viszont ebben a formában a határ fallá változik, amely a kapcsolatot rombolja.

És akkor hogyan tudom ezt legközelebb másképp csinálni? Szerencsére már ismerem, milyen, amikor azt érzem, hogy most időre van szükségem, csak eddig a kapcsolat érdekében háttérbe szorítottam ezt az érzést. A Julival való beszélgetés során valahogyan megéreztem, hogy nincs semmi szégyellnivaló abban, ha időre van szükségem, ezt nyugodtan ki lehet mondani. Ezzel együtt az sem szégyellnivaló, hogy vannak határaim, nem kell ezeket sem eltitkolnom, sőt, igazából nagyon jutalmazó érzés, amikor érzem – márpedig érzem – hogy mikor érdemes kitolni ezeket a határokat és mikor érdemes megtartani azokat. Itt jön be az, hogy mégis csak tizenegy év önismereti tapasztalat van a hátam mögött, amit a hétköznapi helyzetek szolgálatába lehet állítani. Kipróbáltam egy-egy hétköznapi helyzetben. Működik. Sőt, olyan visszajelzéseket kapok mostanában, hogy üdítő, sőt lenyűgöző ez a tudatosság, amivel a határaimat kezelem. Már ezért megérte, nem? Szerintem próbáld ki te is."

Végre megkaptuk, amit akartunk, amiért küzdöttünk: egy csodálatos új párkapcsolatot, álmaink munkahelyét, egy gyönyörű lakást, esetleg egy fantasztikus lehetőséget egy új országban. Miért érezzük magunkat akkor mégis (időnként) rosszul (is)? Mért tart fogva a furcsa szorító érzés a gyomrunkban, torokban dobogó szív, hidegrázás, az álmatlan éjszakák? Miért vagyunk idegesek, dekoncentráltak, extra fáradtak? Miért zakatolnak negatív gondolatok, gyakran irreális félelmek, kétségek az agyunkban?

Azaz ahelyett, hogy egyszerűen csak boldogok lennénk miért szoronguk? Rendkívül bosszantó.

Először is, sokszor nem vesszük figyelembe, hogy a jó, ami történik velünk, azt is fel kell dolgozni. Hasonlóan egy negatív sokkot okozó eseményhez, létezik pozitív sokk is. Ugyanúgy időt igényel, amíg hozzászokunk a gondolathoz, hogy ez történt velünk és ugyanúgy egy fajta alkalmazkodást igényelhet. Annyi különbséggel, hogy a fény ott van az alagút végén: eltalálhatunk oda, hogy élvezni tudjuk a jót.

Másrészt, a szorongás egy új helyzetben teljesen normális. Evolúciós teóriák szerint, az ősidőkben az emberek akkor találkoztak idegenekkel, mikor egy másik törzs területére költöztek, ami stresszel és veszéllyel járt. Meg kellett tanulniuk nagyon gyorsan eldönteni, hogy ki az ellenség és ki a barát. Ma már ugyan nem így élünk, de az új helyzetekkel, új emberekkel kapcsolatos szorongásos reakciónk megmaradt.

Ugyanakkor lehet az életünkben sok-sok negatív múltbeli tapasztalat, beidegződés, ami ilyenkor feljön és megkezdi lelkünkben aknaásó munkáját. Végül, de nem utolsósorban egy új helyzetben általában nagyon meg akarunk felelni az új párunknak, főnőkünknek, környezetünknek stb. és ez nem kis érzelmi teher.

Miket tehetsz, hogy csökkentsd a szorongást? Az alábbiakban találsz hat bevált módszert a megküzdésre:

1. Ne félj a szorongástól. Ezt a felfokozott idegállapotot egész odáig tudjuk fejleszteni, hogy már attól is szorongunk, hogy szorongunk. Mi lesz ha kiderül, hogy félünk? Mindenki hülyének néz majd. Esetleg elrontjuk az egészet. Ez egy remek lefele menő spirál, amivel egészen jól meg tudjuk őrjíteni magunkat. Állítsuk meg a folyamatot úgy, hogy ellenállás helyett elfogadjuk, hogy szorongunk. Egy barátom így fogalmazta meg:odamegyek és a szemébe nézek a szorongásnak, felvállalom a létezését. Nem engedem meg neki, hogy átvegye a hatalmat, azáltal, hogy elfogadom a helyzetet és magamat a helyzetben. Máris egy kicsit könnyebb lesz.

2. Biztosan korábban is kerültél már kicsit más, de mégis hasonló helyzetbe. Gondold át, mi működött akkor? Mit csináltál, amitől jobban érezted magad? Milyen stratégiával segítettél magadon? Biztosan lesz belőle olyan, amit most is tudsz alkalmazni.

3. Remekül működnek az  önmegerősítő mondatok, szavak. Találj ki egy pozitív, megerősítő mondatot például valamit ami úgy kezdődik, hogy "képes vagyok arra, hogy...", "megérdemlem, hogy... Ismételgesd ezt magadban, akár relaxációban, akár este a fürdőkádban, vagy reggel a buszon. Írd felül az agyadban a negatív programot egy pozitívval, az agyunk a legerősebb fegyverünk. 

4. Tevékenységben a nyugalom, mondja mindig édesanyám. Keress valami feltöltő, figyelemelterelő tevékenységet. Lehet ez valamiféle mozgás: futás, jóga, tánc avagy a kedvenc edzéstípusod. Ezek még endorfin-t is termelnek és kellemesen el is fárasztanak, hogy fizikailag jobban érezd magad. De lehet valamiféle kreatív alkotó tevékenység is: rajzolás, bútorfelújítás, főzés stb. A szorongásra menő energiát így bele tudod forgatni olyasmibe, aminek még a pozitív eredménye is van. A lényeg, hogy csinálj valamit, ami közben jól érzed magad és a szorongás enyhülni fog.

5. Keress valakit, akinek elmondhatod az egészet. Akár a lakótársad, a legjobb barátnőd, vagy bárki, akiben megbízol és tudod, hogy szívesen meghallgat. Ventillálj csak nyugodtan. Amit kimondasz, az megszelidül.Ha a hallgató fél még valami megnyugtatót tud is erre mondani, annál jobb.

6. Keresd azt, hogy hogyan tudsz jól benne lenni a jelen pillanatban. A jelenben lenni, a keleti filozófiák divatjának korában már lassan közhely. Ezt is meg lehet tanulni. Ha nehéznek találod, segíthet a mindfulness.

Ezek a módszerek más szorongásos helyzetekben is hasznosak lehetnek, illetve az adott helyzetre specifikus stratégiákat is lehet találni. Ha szeretnél többet tudni, több segítséget kapni a megküzdéshez, gyere hozzám coaching-ra!

 https://www.facebook.com/errevanazelore/

Biztos vagyok benne, hogy hallottad már a mostanában közkedvelt kifejezést: lépj ki a komfortzónádból!

Esetleg láttál hozzá valami ilyen képet:

Vagy esetleg valami ilyet:

Namármost értem én, de hol ebben a komfort?  A komforthoz én olyasmiket társítok, hogy kényelmesen vagyok, mert a helyemen vagyok, jó a közérzetem, jól érzem magam a bőrömben. Lelki szemeim előtt megjelenik erről egy rajz, hogy íme a komfortzónád (jó nagy kör) lépj be! Szimpatikusabb, ugye? A harc a komfortzóna ellen szerintem olyan tévhitekből és további közhelyekből származik, hogy a mentális egészségünkért, avagy a boldogságunkért tenni fájdalmas, drága (luxus!) és sokszor hasztalan. Ráadásul az emberek jelentős többsége amúgy sem csinálja (lásd fenn 90%).  Bár minden változással járhat nehézség, ne felejtsük el, hogy magunkért tenni öröm, az igazság (felismerések, aha élmények) felszabadítanak, az út mindig kaland és bármilyen aprócska eredményt érünk is el már előrébb vagyunk, mint azelőtt.

Hogyan lehet tehát akkor megtalálni a komfortzónád? A dolog úgy kezdődik, hogy megállsz egy pillanatra, megfigyeled magad és a környezeted és azt, hogy min lenne jó változtatni. Permakultúrás, avagy buddhista megközelítéssel élve:

Szóval nézz rá az életedre, állapítsd meg mi tetszik és mi nem azután álmodozz!

A lehetőségek száma végtelen+1, de mondok néhány példát:

- megtalálhatod azt a munkahelyet, ahol szereted a kollégáidat, a főnökkel jól dolgoztok együtt és ezt a munkát akkor is csinálnád, ha neked kéne fizetni érte (de egyébként nem kell, mert remekül megélsz belőle)

- lehet olyan a szerelmi életed, ami jó neked

- lehet olyan a baráti köröd, ami támogat és örömöt ad

- lehetnek kiegyensúlyozottak az emberi kapcsolataid

- lehet olyan a lakhelyed, hogy minden reggel örömmel ébredsz ott

- töltheted úgy a szabadidőd, hogy feltöltsön (sőt lehet szabadidőd!)

Na jó, de mindezt hogyan?

Itt jön a képbe a coaching. A jó coach ugyanis segíthet abban, hogy:

- megtaláld, tisztázd, pontosítsd a céljaidat bármely fenti, vagy esetleg más számodra fontos területen,

- más szemmel nézz rá, új perspektívából tekintsd át az életed és olyasmikre jöjj rá, amik előremozdítanak

- elhidd, hogy neked is lehet a legjobb mindenből

- energiát nyerj mindahhoz, amit tenni szeretnél

- jobban csináld azokat a dolgokat, amiket jobban szeretnél csinálni

- jobban szeresd magad

- rátalálj az erőforrásaidra, amelyek segítenek elindulni és továbbhaladni az utadon

És ha már eleget ültél ott és figyeltél, tegyél valamit magadért, az álmaidért, segítek! https://www.facebook.com/errevanazelore/

A blogomat is érdemes lesz követned, mert számos a fentiekhez kapcsolódó témában fogok posztolni a következő hetekben.